Tanulmányok: Tanárképző Főisk., Szeged, 1941–44.
Életút: 1942–44 a szegedi színházban Both Bélánál rendezést tanul. 1945 a szegedi Kamaraszínház, a Városi Színház, 1945–47 a bp.-i Szabad Színház, a Magy. Színház, 1947–48 a Nemzeti Színház segédrendezője, 1948–49 a leningrádi színházi int.-ben aspiráns, 1949–50 az Úttörő Színház főrendezője, 1950–51 ig., 1951–56 a Madách Színház ig., 1957–60 a miskolci Nemzeti Színház, 1960–62 a Főv. Operettszínház, 1962–79 a Vígszínház rendezője, 1979–85 ig., 1985– ny., ismét rendez. 1957– rendszeresen rendez vidéken, 1966– főként Veszprémben, 1949–56, 1971–99 a Színház- és Filmműv. Főisk. tanára. Kossuth-díj (1951, 1953), érdemes művész (1973), kiváló művész (1981).
Főbb rendezései: Trenyov: Ljubov Jarovaja, Osztrovszkij: Farkasok és bárányok, Jövedelmező állás, Sarkadi: Út a tanyákról, Szeptember, Ház a város mellett, Csehov: Három nővér, Cseresnyéskert, Ványa bácsi, Platonov, Ivanov, Lakodalom, Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit!, Koldusopera, Thurzó: Az ördög ügyvédje, Gyurkovics–Tolsztoj: Kreutzer szonáta, Miller: Közjáték Vichyben, Dürrenmatt: Fizikusok, Williams: Macska a forró bádogtetőn, Gogol: Egy őrült naplója, Eörsi: Széchenyi és az árnyak, Csurka: Deficit, Házmestersirató, Majális, Lope de Vega: A hős falu, Remenyik: Vén Európa Hotel, Szigligeti: Liliomfi (Pártos Gézával), Németh: Mathiász panzió, Harc a jólét ellen, Spiró: Az imposztor, Dobardan, Kornis: Kozma, Körmagyar, Puskin: Borisz Godunov, Gorkij: Barbárok, O'Neill: Ha eljő a jeges, Utazás az éjszakába, Boldogtalan hold, Örkény: Rózsakiállítás, Ionesco: Rinocéroszok, Turgenyev: Egy hónap falun, Ilf–Petrov: Érzéki szenvedély.