Portré
Szűcs Miklós
igazgató
Életrajz
1945. október 7-én születtem Székesfehérvárott értelmiségi családból. Sajnos szüleim már nem élnek, egy leány testvérem van, aki az Állami Operaház magántáncosa volt, jelenleg Olaszországban él. Édesapám 1956-ban tagja volt a Maléter Pál által vezetett négytagú delegációnak, amely november 3-án Tökölön a szovjet csapatok kivonulásáról tárgyalt. Ezt követően évekig börtönben ült. Elvált vagyok, egy 35 éves és egy 31 éves lányom van.
1964-ben érettségiztem a Toldy Ferenc gimnáziumban. Ezt követően 11 hónapig katonai szolgálatot teljesítettem, mint elő-felvett egyetemista. 1970-ben sikeres államvizsgát tettem az ELTE Bölcsészet Tudományi Karán magyar-történelem-színházelmélet szakon. 10 évig tanultam oroszul és nyolc évig olaszul, mindkettőről záróvizsgám van. Ezenkívül németül és angolul értek, illetve megértetem magam. Az egyetemen színházelméleti, színház esztétikai, valamint a magyar avantgard dráma és színház történetével foglalkozó szemináriumára jártam. Szakdolgozatomat Németh László Társadalmi drámáiból írtam. 1970 augusztusától a Hírlapkiadó Vállalatnál előbb újságíró gyakornok, majd újságíró lettem. 1971 óta a mai napig tagja vagyok a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. 1970-73 között a MUOSZ újságíró iskoláját végeztem, és 1973 júliusában kaptam meg újságírói diplomámat. 1971 és 1980 között rendszeresen jelentek meg színikritikáim, színházi tárgyú cikkeim, recenzióim, elsősorban a Színház c. folyóiratban.
1972 decembere óta dolgoztam a Magyar Színházművészeti Szövetségben. 1979-től 1990 júliusáig a szövetség választott ügyvezető titkára voltam. Évekig együtt dolgoztam Sulyok Mária és Kállai Ferenc elnökökkel, valamint Kazimír Károly és Vámos László főtitkárokkal. A szövetségben abban az időben pezsgő élet folyt. Nyolc európai országgal voltak cserenapjaink. Évi több mint 300 napra fogadtunk és küldtünk színházi embereket tanulmányútra. Elsősorban rendezőket utaztattunk és fogadtunk. Az ideérkező külföldi művészekkel megismertettük a magyar színházművészet legjavát. Vámos Lászlóval mi ketten hoztuk létre az Országos Színházi Találkozókat. Egyik évben Budapesten a következőben egyik vidéki színházunkban gyűjtöttük össze az évad legjobb előadásait. Ebből a rendezvényből fejlődött ki a jelenlegi POSZT. Az egyes tagozatokban érdemi munka folyt, akkor még egyéni tagjai voltak a szövetségnek. Ankétokat szerveztünk egy-egy érdekesebb előadásról színikritkusok és rendezők részvételével. Ebben az időben alakult meg a szövetségen belül a Kritikus Tagozat. Működésem ideje alatt hoztunk létre különböző díjakat, így a Kritikusok díját, a Bálint Lajos vagy az Aase díjat. 28 éve vagyok vezető, 18-ik éve színházvezető.
A színházi területen végzett három és fél évtizedes munkámat a szakmában, a fővárosnál és a minisztériumban is mindig nagyra értékelték. Sikeres színházvezetői munkámért 1998 márciusában a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszt-jét, 2002-ben a magyar színházművészet nemzetközi elismertetéséért a Hevesi Sándor díjat, 2005-ben miniszteri oklevelet és 2006-ban Bánffy Miklós-díjat kaptam.
1964-ben érettségiztem a Toldy Ferenc gimnáziumban. Ezt követően 11 hónapig katonai szolgálatot teljesítettem, mint elő-felvett egyetemista. 1970-ben sikeres államvizsgát tettem az ELTE Bölcsészet Tudományi Karán magyar-történelem-színházelmélet szakon. 10 évig tanultam oroszul és nyolc évig olaszul, mindkettőről záróvizsgám van. Ezenkívül németül és angolul értek, illetve megértetem magam. Az egyetemen színházelméleti, színház esztétikai, valamint a magyar avantgard dráma és színház történetével foglalkozó szemináriumára jártam. Szakdolgozatomat Németh László Társadalmi drámáiból írtam. 1970 augusztusától a Hírlapkiadó Vállalatnál előbb újságíró gyakornok, majd újságíró lettem. 1971 óta a mai napig tagja vagyok a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. 1970-73 között a MUOSZ újságíró iskoláját végeztem, és 1973 júliusában kaptam meg újságírói diplomámat. 1971 és 1980 között rendszeresen jelentek meg színikritikáim, színházi tárgyú cikkeim, recenzióim, elsősorban a Színház c. folyóiratban.
1972 decembere óta dolgoztam a Magyar Színházművészeti Szövetségben. 1979-től 1990 júliusáig a szövetség választott ügyvezető titkára voltam. Évekig együtt dolgoztam Sulyok Mária és Kállai Ferenc elnökökkel, valamint Kazimír Károly és Vámos László főtitkárokkal. A szövetségben abban az időben pezsgő élet folyt. Nyolc európai országgal voltak cserenapjaink. Évi több mint 300 napra fogadtunk és küldtünk színházi embereket tanulmányútra. Elsősorban rendezőket utaztattunk és fogadtunk. Az ideérkező külföldi művészekkel megismertettük a magyar színházművészet legjavát. Vámos Lászlóval mi ketten hoztuk létre az Országos Színházi Találkozókat. Egyik évben Budapesten a következőben egyik vidéki színházunkban gyűjtöttük össze az évad legjobb előadásait. Ebből a rendezvényből fejlődött ki a jelenlegi POSZT. Az egyes tagozatokban érdemi munka folyt, akkor még egyéni tagjai voltak a szövetségnek. Ankétokat szerveztünk egy-egy érdekesebb előadásról színikritkusok és rendezők részvételével. Ebben az időben alakult meg a szövetségen belül a Kritikus Tagozat. Működésem ideje alatt hoztunk létre különböző díjakat, így a Kritikusok díját, a Bálint Lajos vagy az Aase díjat. 28 éve vagyok vezető, 18-ik éve színházvezető.
A színházi területen végzett három és fél évtizedes munkámat a szakmában, a fővárosnál és a minisztériumban is mindig nagyra értékelték. Sikeres színházvezetői munkámért 1998 márciusában a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszt-jét, 2002-ben a magyar színházművészet nemzetközi elismertetéséért a Hevesi Sándor díjat, 2005-ben miniszteri oklevelet és 2006-ban Bánffy Miklós-díjat kaptam.
Válassza ki a keresett személy nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!
-
Interjúk
Apropó nélkül – beszélgetés Bánsági Ildikóval
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel. Gyulay Eszter -
Interjúk
„A színészet egy önkifejezési forma számomra.”
Lukács Sándor legújabb alakítása az Úr Esterházy Péter Mercedes Benz című darabjában, amit most Zsótér Sándor vitt színre a Vígszínházban. A színész több, mint fél évszázados pályáján vállalt szerepeket más színházakban is, de 1972-es belépése óta a Vígszínház társulati tagja. Kik és hogyan hatottak művészi fejlődésére, mi tart a legfontosabbnak színészetében? – ezekről a kérdésekről beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„A színház mindig azoknak volt fontosabb, akik csinálják.”
Közismert nézet, a hang a lélek esszenciája. A hangban sűrűsödik össze az ember lényege. Kicsendül belőle szinte minden érzés. A hang éppúgy árulkodik a korról, mint a temperamentumról. Egy színész számára pedig különösképp meghatározó. Bezerédi Zoltán bár keveset szinkronizál, hangja mégis összetéveszthetetlenül markáns és egyedi. Önazonos. Gyulay Eszter