„Csak az a szép zőőd gyep…! Az fog nekem hiányozni! A gyep!” – hangzott Rajz János jól ismert orgánumán a filmben Poldi bácsi aggodalma. De eszünkbe juthat, ahogy Dayka Margit az ujját a szájába téve pukkantott, vagy ahogy lekiabáltak a gyerekek a szenesember csúszdájának nyílásán, hogy „Jön a szén, csúszik!” Ezek mind-mind arról tanúskodnak, hogy igazán remek színészegyéniségekkel lehet csak maradandót létrehozni. Csak ők képesek megragadni és megmutatni nekünk az egyébként mindannyiunkban rejtőzködő emberséget, esendőséget, lelki nagyságot. Ezért is vagyok biztos abban, hogy a Magyar Színházban kiváló előadást állítunk színpadra a társulat művészeivel és a gyerekszereplőkkel. (Horváth Patrícia rendező)