A kitűzött feladatra teljesen alkalmatlan légiósok tanácstalan, és reménytelenül elveszett bolyongása a végtelen és sivár homokdűnék között. Egy nevetséges buherasereg időn és téren túli mitikussá emelkedő vándorlása.
Távolról a század közeledő lépteinek zaja hallatszik. Aztán lassan bevonul a század. Egyenként belépnek, az élettelen katonabábuk, maguk után húzva a zongorát, a rozzant konflist, a horpadt páncélautót, aminek oldalához, már összeaszalódott hullákat kötöztek. Kezükben egy-egy verő, amellyel, mint egy lejáró félben lévő felhúzható játékfigura, még egyet-egyet ütnek a nyakukban lógó dobokra. Aztán megállnak. Tágra nyílt, üres tekintettel merednek a semmibe… A század némán leül. Hosszú csönd…