Portré
Németh Márton
Életrajz
Az első zenei élmények általános iskolás koromban értek, amikor testvérem hatására harsonán kezdtem el játszani, mellette pedig az iskola énekkarában énekeltem.
Gimnáziumi éveim alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az éneklésben jobban ki tudok teljesedni, emiatt magánének tanulmányaimat a szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában folytattam. Operaének-művész és magánének-művésztanár diplomámat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem meg. Egyetemi éveim alatt még inkább megerősödött bennem a közös éneklés iránti rajongásom. Szólista szerepeim mellett a kóruséneklésben találtam meg azt a szívből jövő muzsikálást, ami élvezetet és biztonságot nyújt a számomra.
Hiszek a zene személyiségfejlesztő, közösségformáló erejében, mert úgy érzem ezáltal közelebb kerülhetek az emberekhez, és jobban megismerhetem önmagam képességeit, határait. Igyekszem a zenéhez mindig kellő alázattal és szorgalommal fordulni. Az éneklésnek köszönhetem, hogy megismertem feleségemet, akivel jelenleg együtt erősítjük a színház társulatát.

-
Interjúk
A senki fája
Árpád, elindítom a telefonon a rögzítést, kezdjük.
– Velem ilyen tekerős izével kellene felvenni ezt a beszélgetést, amivel Bartókék dolgoztak annak idején. A régmúltból maradtam itt, az passzolna hozzám.Bérczes László -
Interjúk
Öt és fél évtized a fényben
László Béla neve több generáció számára összeforrt a szolnoki Szigligeti Színház előadásaival. Több mint ötvenöt éve dolgozik a színházi háttérben, világosítóként majd fővilágosítóként rendezők, színészek és nézők élményeit formálja láthatatlanul, mégis meghatározó módon. Váradi Nóra -
Interjúk
A Budapest- Orfeumtól a meglepetés vendégig
Az 1980.X.11.-én megjelenő Film Színház Muzsika c. művészeti újság megírta, hogy lapzárta után adták át a Színikritikusok díját a Fészek Klubban. A különdíjat a Budapest-Orfeum három szereplője nyerte el: Benedek Miklós, Császár Angela, Szacsvay László. Lovas Ildikó






















