Portré
Németh Márton
Életrajz
Az első zenei élmények általános iskolás koromban értek, amikor testvérem hatására harsonán kezdtem el játszani, mellette pedig az iskola énekkarában énekeltem.
Gimnáziumi éveim alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az éneklésben jobban ki tudok teljesedni, emiatt magánének tanulmányaimat a szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában folytattam. Operaének-művész és magánének-művésztanár diplomámat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem meg. Egyetemi éveim alatt még inkább megerősödött bennem a közös éneklés iránti rajongásom. Szólista szerepeim mellett a kóruséneklésben találtam meg azt a szívből jövő muzsikálást, ami élvezetet és biztonságot nyújt a számomra.
Hiszek a zene személyiségfejlesztő, közösségformáló erejében, mert úgy érzem ezáltal közelebb kerülhetek az emberekhez, és jobban megismerhetem önmagam képességeit, határait. Igyekszem a zenéhez mindig kellő alázattal és szorgalommal fordulni. Az éneklésnek köszönhetem, hogy megismertem feleségemet, akivel jelenleg együtt erősítjük a színház társulatát.
-
Interjúk
„Azt nézzék, hogy a Blanche-t hogyan játszom el.”
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„Minőségpárti voltam egész életemben.”
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„Még mindig kíváncsi vagyok magamra”
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét. Szerda Zsófia